1615-ben, egy évtizeddel az elso rész elsöpro sikere után jelent meg a Don Quijote II. rész, amely tovább folytatja az irodalom leghíresebb "ál-lovagjának" kalandjait. Idosebb, de eltökéltségébol mit sem veszítve Don Quijote ismét útra kel huséges fegyverhordozójával, Sancho Panzával - ezúttal azonban már tudatában van annak, hogy korábbi tetteit megírták és kiadták. Vándorlása során sokszínu társasággal találkoznak: nemesekkel, tréfamesterekkel és utazókkal, akik közül sokan olvasták kalandjaikat, s ki-ki próbára tenni vagy kihasználni igyekszik oket.

Cervantes még tovább gazdagítja a regény humorral és elmélkedéssel teli szövetét: részletes tréfák, félreértett személyazonosságok és filozófiai viták szövik át a történetet az igazságról, a fikcióról és a becsületrol. Az elvarázsolt csónaktól a hercegi palotáig, Sancho valószínutlen "kormányzóságától" egy szigeten egészen Don Quijote végso hazatéréséig a második rész egyszerre harsány komédia és megható búcsú. Tudatosabb, rétegzettebb és keserédesebb, mint elodje, s a kora újkori irodalom mestermuveként méltó befejezése az egyik legnagyobb történetnek, amelyet valaha elmeséltek.